A sellők és az emberek világa, egyre közelebb kerültek egymáshoz. A tengereken egyre több hajó úszott.  A sellő hölgyek gyakorta arról álmodoztak. Egyszer majd, elhagyják a tenger mélyét, és felfedezik a szárazföld csodáit. Azonban, ez a kérdés nehéz volt. Mivel a víz alatti világban éltek a rokonaik és az ő állataik, akik nagyon szerették őket. Gyakran segítenek a bajba került és sebesült embereken.

Az egyik verőfényes nap, az átlátszóan tiszta tenger vízben, az öbölben. Ahol, a korallzátonyok között, mindenféle színpompás hal és tengeri csillag élt. A sellő kisasszony az ő kedvenc deflinével játszott, és közben próbálta tanítani.

• Jó lenne, ha egyszer eljönnél velem egy olyan helyre, ami még te sem ismersz.

Mondta neki. Közben a csillogó aranyhal akit varázslatos fény ragyogott körül. Úszott körbe-körbe a tengervízben és figyelte őket.

A háború, elhozta magával a szegénységet és az éhínséget, és ez, Afrikára is átterjed. A kereskedelem megfeneklett. Ekkor, amerikai és francia hajók, jelentek meg Afrika partjainál. A hírek szerint, segíteni érkeztek. De ahogy, a mondás is tartja, semmi sincs ingyen. Később, ehhez a “misszióhoz” több ország is csatlakozott. De ki tudja, mi az igaz a hírekből…

Valahol Afrikában

A katonák, már az előző napokban kipakolták, és leszállították, az élelmiszert a gyógyszereket. Most már, a hajóba rakodtak be. Ekkor, a parton. Az egyik katona benyúlt a zsebébe és elővett valamit. A társa felé nyújtotta az ökölbe szorított kezét. De amikor, szétnyitotta az ujjait, a tenyerében egy rózsaszín gyémánt csillogott.

Folytatás...

Egy indián nő visszaérkezett a faluba. Ezután, az öreg indiánok észrevették, hogy egy drágakő van a kezében. Miközben ő ott ül, és nézegeti. Ekkor magukhoz hívatták, és megkérdezték tőle. Kitől kapta ez a drágakövet, (általában rózsaszín gyémánt). Az indián nő elmondta, látta, ahogy egy hajó futott be a partra, és egy katonáról kapta, aki a hajóval érkezett. 

Az öreg indiánok, miután az indián nő távozott, leületek beszélgetni. Hosszasan tárgyaltak, és miközben megbeszélték. Rájöttek, nem jó ez így. Túl sok, ez a változás, és a háború is csak rosszat tesz. A régi időkben, amikor még, nem voltak itt a katonák. A föld tiszta volt, és a vizek és a levegő is tisztább volt. Ezután, éjszaka tüzet raktak, és egy régi szertartás közepette. Megidézték, a vérfarkas szellemét. Aki, ismét, életre kelt.

Eme, a régi hagyomány szerint. A szertartás közben, miközben az indián, megidézi a vérfarkast. Elmondhatja azt, milyen célt szolgáljon. Mindeközben, testet öltött a lény.

Réges-régen is voltak vérfarkasok, még az ősidőkben. Az ük ük üknagyapójuktól származnak, azok az indián tekercsek. Amelyekben írnak róluk, és azok is, amelyekkel megidézhetők. Nem tudni, ezeket a tekercseket az indiánok írták, vagy a vérfarkasoktól szerezték, a régiek. De a vérfarkasok, egyszer csak eltűntek, a tekercsek pedig itt maradtak. Egészen mostanáig...