Háremhölgyek, történet 1.

Vannak nők, akik szeretik a csillogást és a pénzt. Háremhölgynek, bekerülni, viszont nem egyszerű. A versengés és a választék, nagy. A világban, szebbnél szebb, és egzotikusabb, nők élnek.

A háremhölgyek, szeretik magukat cicomázni, páváskodni. Semelyem kelmékben és méregdrága ruhákban, a tekinteteket magukra vonzva, járnak kelnek. Élvezik azt, hogy szinte, hozzájuk szólni sem lehet.

A világba élő, átlagember, mondhatná azt, na és, ezek a nők ilyenek, hadd versenyezzenek. Igen ám, csak az nem mindegy, hogy a háremhölgyek, mit súgnak az uralkodó fülébe. Mindent megtesznek a hatalomért. Nehogy azt hidd, teketóriáznak, hezitálnak, ha cselekedni kell.

Az adott szó kötelez

A szirének, a dzsinneknek adott szavukat, betartották. Azokat a nőket, akiket a dzsinnek megjelöltek, elrabolták. A szirének elsüllyesztették a tengerjáró hajókat. Viszont tanúkat, nem hagytak. Uszonyukkal olyan jól tudtak úszni, hogy még a képzett matrózokat is, könnyűszerrel lerántották a tenger mélyére. Ahonnan már, nem volt visszaút. Kegyetlenségük páratlan volt. Végezetül, a sötét és hideg tengerben. Csak a szirén és a kiszemelt áldozata, maradtak négyszemközt.

↩️A szírének amikor végre megtalálták, a dzsinneket

Az a bizonyos ritka varázspor

Viola tündérkisasszony, már több napja, de inkább hete, aggodalmaskodott. Hiába bújta, a tündér alkimista és varázskönyveket. Egyszerűen, nem talált olyan leírást. Másképpen, hogyan lehetne előállítani, azt a módosított varázsport. Amit ő, nagyon szeretett volna elkészíteni. Úgy érezte, a sötét erők, most is munkálkodnak. Biztos volt abban, hogy valami nincs rendben. Valami készülődik. Vonakodva, de végül, megkérte a kincstárnokot. Hozzon a vérfarkasoktól varázsport. De csak akkor, ha elvállalja ezt a veszélyes küldetést. Amikor, végre-valahára, visszaérkezett az ő hűséges kincstárnoka. Nagy kő esett le a szívéről, és nagyon boldog volt, hogy túlélte. Miközben, hálás volt, hogy még a port is megtudta szerezni. Azonnal neki is látott, a munkának. Már mindent előkészített. Megkérte, a kincstárnokot, maradjon még és várjon. Midőn, végre elkészült a háborús akaratot visszafordító varázspor 👛. Odaadta a virág balerinának, és kérte, helyezze biztonságba, a kincstárban. A balerina megfogta, a teli szütyőt. Ekkor, egy ideig, csak ámulva nézték mind a ketten.

Használni kell a ritka varázsport

Szinte, egész éjszaka nem tudott aludni a nagy izgalomtól, Viola tündérkisasszony. Másnap, amikor végre, találkozott más tündérekkel.

Elújságolta, az itt lévőknek, hogy végre valahára. Sikerült elkészítenie, a háborús akaratot visszafordító varázsport. Viszont, ezt, a varázsport, nem elég elkészíteni. Használni is kell. Viola, ezért, azt tanácsolta. Rögvest induljanak el a tündérpalotába, és ott, kérjenek a segítséget.

Az álmodban, első rész

Lefekszel aludni, és amikor elalszol. Egyszerre csak, az ókori Görögországban találod magad. Elindulsz, és miközben sétálsz, egy hajókikötőt pillantasz meg. A kikötő a naplemente fényében, varázslatos látványt nyújt. Úgy döntesz, megnézed közelebbről. A tengerparton, régi épületek, közöttük, bokor és egy-egy fa beékelődik. A vízen egy halászbárka, amin szorgosan dolgoznak a halászok. A kikövezett mólón, veled szemben, két matróz beszélget. Fél füllel meghallod, hogy mitikus történeteket mesélnek. Amikor közelebb érsz hozzájuk, rád köszönnek. Beszédbe elegyedtek. A matrózok elmesélnek neked egy történetet, a sellőkről. Szürkülni kezd az égbolt. A matrózok elköszönnek tőled. A bárkán sem dolgoznak már. Az egész kikötő kiürült. Ebben a pillanatban a vízből. Egy szőke hajú, kék szemű, sellő, dugja ki a fejét. Rád mosolyog, és azt mondja. Hallottam ám, hogy rólunk beszélgetek. Megszólalni sem tudsz, csak egy igent bólintasz. De a sellő. Ezt, nem találja furcsának, és máris, folytatja, a mondanivalóját. Mesél neked, egy Titkos Város Térképéről. Közben azt ajánlja, mindenképpen meg kellene keresned. Miután a sellő el úszik, körbe nézel. A nap már teljesen lenyugodott, és a sötétség telepedett a kikötőre. Elindulsz visszafelé az utadon.

Azonban, egy olyan érzésed támad, mintha eltévedtem volna…

Az álmodban, második rész

Tovább sétálsz, de még mindig úgy érzed, lehetséges, hogy eltévedtél. Eltávolodsz a kikötőtől, miközben sétálsz. Az éjszakában, a telihold fénye világít. Aminek, majdhogynem olyan a színe, mint a kék tengernek a naplementében.

Egyszer csak, egy romos kapuhoz érsz. A kapu előtt, egy ókori római katonának, a lelke áll. Furcsamód, római páncélban, karddal és pajzzsal a kezében. Mivel, nem tudod mitévő legyél és merre indulj. Így, megkérdezed a lélektől, hogy ez a kapu hova vezet. Ekkor az őr azt feleli:

Itt a birodalom véget ér. Ha ezen a kapun átlépsz. Olyan mintha, a pokolba lépnél be. Ha ezt megteszed, és amikor majd megérkezel, a kietlen pusztaságba. Nem, hogy tengeri, de más Istenek sem védelmeznek majd meg. Mivel ott, nem kísérnek el az utadon, amin jársz.

Page updated

Report abuse