Lefekszel aludni, és amikor elalszol. Egyszerre csak, az ókori Görögországban találod magad. Elindulsz, és miközben sétálsz, egy hajókikötőt pillantasz meg. A kikötő a naplemente fényében, varázslatos látványt nyújt. Úgy döntesz, megnézed közelebbről. A tengerparton, régi épületek, közöttük, bokor és egy-egy fa beékelődik. A vízen egy halászbárka, amin szorgosan dolgoznak a halászok. A kikövezett mólón, veled szemben, két matróz beszélget. Fél füllel meghallod, hogy mitikus történeteket mesélnek. Amikor közelebb érsz hozzájuk,  rád köszönnek. Beszédbe elegyedtek. A matrózok elmesélnek neked egy történetet, a sellőkről. Szürkülni kezd az égbolt. A matrózok elköszönnek tőled. A bárkán sem dolgoznak már. Az egész kikötő kiürült. Ebben a pillanatban a vízből. Egy szőke hajú, kék szemű, sellő, dugja ki a fejét. Rád mosolyog, és azt mondja. Hallottam ám, hogy rólunk beszélgetek. Megszólalni sem tudsz, csak egy igent bólintasz. De a sellő. Ezt, nem találja furcsának, és máris, folytatja, a mondanivalóját. Mesél neked, egy Titkos Város Térképéről. Közben azt ajánlja, mindenképpen meg kellene keresned. Miután a sellő el úszik, körbe nézel. A nap már teljesen lenyugodott, és a sötétség telepedett a kikötőre. Elindulsz visszafelé az utadon.

Azonban, egy olyan érzésed támad, mintha eltévedtem volna…

Tovább sétálsz, de még mindig úgy érzed, lehetséges, hogy eltévedtél. Eltávolodsz a kikötőtől, miközben sétálsz. Az éjszakában, a telihold fénye világít. Aminek, majdhogynem olyan a színe, mint a kék tengernek a naplementében. 

Egyszer csak, egy romos kapuhoz érsz. A kapu előtt, egy ókori római katonának, a lelke áll. Furcsamód, római páncélban, karddal és pajzzsal a kezében. Mivel, nem tudod mitévő legyél és merre indulj. Így, megkérdezed a lélektől, hogy ez a kapu hova vezet. Ekkor az őr azt feleli:

• Itt a birodalom véget ér. Ha ezen a kapun átlépsz. Olyan mintha, a pokolba lépnél be. Ha ezt megteszed, és amikor majd megérkezel, a kietlen pusztaságba. Nem, hogy tengeri, de más Istenek sem védelmeznek majd meg. Mivel ott, nem kísérnek el az utadon, amin jársz.

Vasárnap, összegyűltek az emberek a piacon. Valaki, a templomból érkezett ide, a mise után. Voltak akik, csak vásárolni szerettek volna.

 Az emberek, miközben nézelődnek, és vásárolnak. Beszélgetni is szoktak egymással. Most is épp pont így történt.

 Egy fiatal hölgy, miközben nézegette a gyümölcsöket. Az idős eladó úr, megkérdezte őt. Hallotta-e már, a Város Titkos Történetéről. A fiatal hölgy bevallotta, hogy még nem. Miután, az idős bácsi elmesélte, a történetet. Elmondta, hogy nem is igazán, maga a történet, a lényeges. Hanem, a remény. Mivel a közös kereskedelem és turizmus. Megalapozza azt, hogy a hitvallások és így, az emberek. Megférjenek egymás mellet, békességben.