A sellők és az emberek világa, egyre közelebb kerültek egymáshoz. A tengereken egyre több hajó úszott.  A sellő hölgyek gyakorta arról álmodoztak. Egyszer majd, elhagyják a tenger mélyét, és felfedezik a szárazföld csodáit. Azonban, ez a kérdés nehéz volt. Mivel a víz alatti világban éltek a rokonaik és az ő állataik, akik nagyon szerették őket. Gyakran segítenek a bajba került és sebesült embereken.

Az egyik verőfényes nap, az átlátszóan tiszta tenger vízben, az öbölben. Ahol, a korallzátonyok között, mindenféle színpompás hal és tengeri csillag élt. A sellő kisasszony az ő kedvenc deflinével játszott, és közben próbálta tanítani.

• Jó lenne, ha egyszer eljönnél velem egy olyan helyre, ami még te sem ismersz.

Mondta neki. Közben a csillogó aranyhal akit varázslatos fény ragyogott körül. Úszott körbe-körbe a tengervízben és figyelte őket.

Egy eldugott kis falucska szélén, egy domb tetején állt egy mohával benőtt régi templom. Olyan régi volt, hogy már senki sem emlékezett rá, mikor harangoztak benne utoljára. A fali között, csak a háború elől menekülő falusiak imái maradtak meg. A udvarán egy temető volt. Minden hajnalban és napnyugtakor sűrű köd telepedett rá.

A telihold fényében a vámpírnő amikor a ködben megjelent, a környék hirtelen elcsendesedett. A madarak csendben és mozdulatlanul ültek a fák ágain, és mintha, a fák árnyéka is elmosódott volna. Ekkor a sötétből, egy denevér jelent meg. Csak a szárnyai csapkodását lehetett hallani. A színezetén egyből lehetett látni azt, nem egy mezei denevér.

A háború, elhozta magával a szegénységet és az éhínséget, és ez, Afrikára is átterjed. A kereskedelem megfeneklett. Ekkor, amerikai és francia hajók, jelentek meg Afrika partjainál. A hírek szerint, segíteni érkeztek. De ahogy, a mondás is tartja, semmi sincs ingyen. Később, ehhez a “misszióhoz” több ország is csatlakozott. De ki tudja, mi az igaz a hírekből…

Valahol Afrikában

A katonák, már az előző napokban kipakolták, és leszállították, az élelmiszert a gyógyszereket. Most már, a hajóba rakodtak be. Ekkor, a parton. Az egyik katona benyúlt a zsebébe és elővett valamit. A társa felé nyújtotta az ökölbe szorított kezét. De amikor, szétnyitotta az ujjait, a tenyerében egy rózsaszín gyémánt csillogott.

Folytatás...

Vasárnap, összegyűltek az emberek a piacon. Valaki, a templomból érkezett ide, a mise után. Voltak akik, csak vásárolni szerettek volna.

 Az emberek, miközben nézelődnek, és vásárolnak. Beszélgetni is szoktak egymással. Most is épp pont így történt.

 Egy fiatal hölgy, miközben nézegette a gyümölcsöket. Az idős eladó úr, megkérdezte őt. Hallotta-e már, a Város Titkos Történetéről. A fiatal hölgy bevallotta, hogy még nem. Miután, az idős bácsi elmesélte, a történetet. Elmondta, hogy nem is igazán, maga a történet, a lényeges. Hanem, a remény. Mivel a közös kereskedelem és turizmus. Megalapozza azt, hogy a hitvallások és így, az emberek. Megférjenek egymás mellet, békességben.